Minden szükséges eszközzel

Az újranyíló acb nyitókiállítása a kortárs művészetben jelen lévő radikális művészi megnyilvánulásokat vizsgálja. Olyan, az elmúlt évtizedekben és a közelmúltban született alkotásokat vonultat fel, amelyek valamilyen társadalmi vagy politikai helyzetre, jelenségre reagálnak, ám az egyszerű kritikánál továbbmenve kiállásra vagy ellenállásra késztetnek az adott ügy mellett vagy ellen.

Ezek a művészi állásfoglalások a legtöbb esetben nem válogatnak az eszközökben, a jó ízlés, a közmegegyezés határait feszegetve sokkolják befogadóikat, és késztetnek viszonyulásra. Aktivizmusuk közvetlenül vagy közvetetten utal a művészet, illetve a művész társadalmi funkciójának kérdésére, mely ezáltal a művészet autonómiájának időről időre felmerülő problematikáját is érinti.

A kiállításon részt vevő alkotók művészi gyakorlatának fókuszában a hatalomhoz való viszonyulás áll, mely lehet politikai és/vagy gazdasági hatalom vagy uralkodó többségi álláspont, előítélet. Ennek megfelelően a bemutatott művek között találunk olyanokat, amelyek egy elnyomó diktatúrával szembeni ellenállást fejeznek ki, olyanokat, melyek aktuális politikai tendenciákkal szemben állnak ki, illetve olyanokat is, amelyek a többségi társadalomban eluralkodott elnyomó vagy kirekesztő vélemények ellen emelnek szót.

A kiállításon szereplő radikális hangvételű műalkotások többsége egyszerre támaszkodik a politikai és vallási propaganda évezredes hagyományaira, és a fogyasztói kultúra marketingstratégiáinak naponta bővülő kelléktárára. Számos bemutatásra kerülő műben a manifesztum-jellegből adódó személyes viszonyuláson túlmutató személyesség jelenik meg. Néhány esetben pedig a művészi kifejezés kimondott vagy kimondatlan etikai normákat is átlép.

A Minden szükséges eszközzel cím a dél-afrikai származású Kendell Geers a kiállításon bemutatásra kerülő azonos című munkájától származik, melynek eredeti, angol nyelvű változata (By Any Means Necessary) 1995-ben a Guggenheim Múzeum kiállításán volt látható.

A kiállítás a radikális művészi pozíciók felvonultatása mellett a kortárs kereskedelmi galéria mint intézmény szerepének kérdéskörét is vizsgálja: Azon kívül, hogy teret enged a szabad művészi megnyilatkozásnak, meddig terjedhet egy kereskedelmi galéria társadalmi szerepvállalása? Lehet-e egy kereskedelmi galéria kiállítása hiteles platformja a kiállásnak és az ellenállásnak? Lehet-e egy kereskedelmi galéria radikális?