A művek – amelyek között leginkább fotók, videók és installációk találhatóak – többsége absztrakt módon reflektál az Európában élő kisebbségi csoportok és a többségi társadalom közti viszonyra, az időről-időre tapasztalható, a kisebbséget érintő elutasító, negatív előítéletekre és sztereotípiákra, illetve a társadalmi kötődéseinket, nemzeti identitásunkat meghatározó szimbólumokra.
A Néma jelek úgy közelít a felvetett témához, hogy kitágítva a horizontot nem csak a mai társadalom konfliktusaira, kortárs problémáira figyel. A kiállított művek, és a kapcsolódó filmprogram segítségével azt mutatjuk be, hogy a különböző időkben és terekben fennálló viszonyok kisebbség és többség között komplex, sokrétű kapcsolatok, amelyeknek ugyanúgy része lehet a büszkeség, mint az esetleges kirekesztés.
A kiállítás címe nemcsak a kisebbségben élők, a „jeleket adók” kirekesztettségére, hanem a „jelvevőkre”, a többség sokszor nehézkes, vagy eredménytelen problémamegoldására is utal. A képzőművészeti élet szereplőinek téma iránti érzékenysége olyan – országtól, régiótól, nemzetektől is független – felelősségvállalást jelent, mely nemcsak a kiállító terem, hanem a mindennapok kontextusában is érvényesülhet.