One breath away from mother Oceania
Your nimble feet make prints in my sands
You have done good for yourselves
Since you left my wet embrace and crawled ashore
/Björk: Oceania/
„A víz testünket az ajándék, adósság, lopás, bűnrészesség, differenciálódás, és kapcsolatok hálójába fonja” – írja Astrida Neimanis a Bodies of Water (2017) című korszakalkotó hidrofeminista könyvének bevezetésében. Az emberi test felépítését nagyban meghatározó víz elválaszthatatlanul összeköt bennünket a környezettel és más „vizes lényekkel”: a bennünk keringő folyadékok beszivárognak a földbe, majd visszatalálnak a szervezetünkbe, és ilyen értelemben a víz szennyezése önpusztításhoz vezet.
Miközben a gazdasági elit igyekszik biztosítani a tiszta ivóvízhez való hozzáférését, a neokolonialista viszonyok által uralt afrikai országok súlyos vízhiánnyal küzdenek, tovább nehezítve azt a nőket aránytalanul terhelő felelősséget, hogy ellássák közösségeiket.
A Women/Water/Bodies című páros kiállításon Om Bori berlini magyar származású művész és Wura-Natasha Ogunji nigériai képzőművész a ghánai Accra és a nigériai Lagos gyenge vízellátó rendszereivel foglalkoznak, kiváltképpen a nők ezen területen betöltött szerepével. Munkáik azt vizsgálják, hogy a nők milyen árat fizetnek a vízhordásért, amelynek terheit szó szerint a hátukon hordozzák, valamint, hogy miként fonódik össze ez a jelenség a környezeti igazságtalansággal és a nemek közötti egyenlőtlenséggel.