A kiállítás Fehér Dávid kurátori munkája nyomán a művész több mint 50 évet felölelő alkotói munkásságát mutatja be az 1950-es évek végének és az 1960-as évek elejének korai, szürnaturalista periódusától a pop arttal, majd a fotórealizmussal rokonítható új figuratív alkotásokon, valamint az 1970-es években alkotott konceptuális fotóműveken, könyvobjekteken keresztül az 1980-as évek során egyre expresszívebb karakterű, írásalapú, illetve az 1990-es évektől napjainkig alkotott posztkonceptuális és szkripturális festményekig.
Lakner László a magyarországi neoavantgárd legfontosabb alkotói közé tartozik: művészetét tematikus és stiláris sokrétűség, folyamatos kísérletezés jellemzi. Életművén belül gyökeresen eltérő stílustendenciák férnek meg egymás mellett, amelyek azonban nem kizárják, hanem inkább kiegészítik egymást. Lakner bizonyos művei köthetők a szürnaturalizmushoz, a pop arthoz, a fotórealizmushoz, a konceptualizmushoz, a szkripturális karakterű informel festészethez, majd egyre hangsúlyosabbá válik az életműben egy posztkonceptuális szemléletű – oldottan geometrikus, gyakran betű- és szövegalapú – festőiség.
A kiállítás a budapesti Ludwig Múzeum 2004-2005-ben rendezett, Metamorfózis című tárlata óta a legnagyobb léptékű áttekintése Lakner László gazdag életművének. Lakner műveiben gyakran helyezkedik bele történelmi helyzetekbe, a kultúrtörténet jelentős alakjaival azonosul és ezáltal történeti-társadalmi helyzeteket modellez. Az Alter Ego cím az identifikáció sokrétű játékaira és ezáltal a stílus- és motívumváltások dinamikájára is utal. A kiállításon lehetségessé válik a különböző műcsoportok összeolvasása, és ezáltal a polifonikus életmű rejtett összefüggéseinek, a motívumok és referenciák komplex hálózatának a feltárása.