Cserny József ipari tervezőművész (1939–2009) Diósgyőrben született, családjában apai ágon zenészeket és Selmecbányán végzett bányaműszaki szakembereket tartanak számon. A szövetkezeti mozgalom idején diplomázott, önálló művészként több kisszövetkezet vezető tervezője lett. Ezek a kis műhelyek egyszerű körülmények között, szanálásra ítélt telephelyeken működtek. Cserny érdeme, hogy a szövetkezeti ipar a magyar járműipar fontos részévé vált.
Járművei jelen voltak az egész országban. Tervezett: rollert, motorkerékpárt, mopedet, kisautót, villanyautót, buszt, ipari lakókocsikat, áruszállító- és büfé kocsikat, rokkant kocsit, városnéző mikrobuszt, cirkuszi állatszállítót, tűzoltóautót, hajót, kajakot, kenut, jachtot, motorcsónakot. Járműveit évente a Budapesti Nemzetközi Vásáron mutatták be, csaknem minden évben BNV díjat nyert.
Ezekből a műhelyekből hiányzott a préstechnika, az üvegtechnika, hulladék lemezekből dolgoztak. A formák szögletesek, erős elemekből épültek. fel. Később, 1966-tól lehetősége nyílt a poliészter, a nyugati világból kitiltott veszélyes anyag alkalmazására. Egy kis üzemben a tervező részt kér és kap a műhelymunkából, ott van a prototípus születésénél, vagy épp maga készíti a saját otthonában.
„Az egész műhely azt figyeli, hogy a tervező hogyan fogja a szerszámot. Megformálja a tárgyat, de a kész tárgynak működnie kell – és mert jármű, biztonságosan. A jármű egy-egy kor technikai csúcseredményeinek összefoglalása, a tervező a használókkal együtt alakítja, folyamatos visszajelzést vár.” (Cs. J.)
A szövetkezeti ipar végét jelentette a rendszerváltás. A felszámolási jegyzőkönyvek a tárgyi emlékeket nem őrizték meg. Cserny József munkái, járműtechnikai újításai, feljegyzései szociológiai és ipartörténeti ritkaságok, egy korszak, a „szocialista design” 50 évének értékes dokumentumai.