Vincze Ottó tanulmányainak végeztével pályáját festőművészként kezdte. Mai tevékenységének vezérműfaja a neokonceptuális művészet körében értelmezhető térinstalláció, de jelentős művei születnek a grafika, illetve a videó műfajában is.
Kritikai hangú, az aktuális kortárs diskurzusba kapcsolódó munkái komplex esztétikai-vizuális-filozófiai rendszert alkotnak. Látványosan kidolgozott formanyelve a mondriani, malevicsi konstruktív-szürrealista-és az olasz metafizikus festészethez, valamint városának a vajdai-kornissi „motívumközpontú” spirituális hagyományaihoz egyaránt köthető.
Új kiállításán is szerepet kapnak a 90-es években újra felfedezett anyai örökség vizuális elemei, a szabás/varrás eszközei, az oktatókönyvek és a szabásminták izgalmas ábrái, a divatrajzok elegánsan egyszerű, abszurd, talányos helyzetbe hozott figurái.
A hordozóanyagként régi, strukturált, térbeli mintás textíliákat felhasználó, grafikusan is kidolgozott képobjektjein emberi viszonyok, dilemmák, összetett fogalmak, filozófiai tartalmak jelennek meg. Munkáinak kiüresedett háttereit uniformizált, dermedt állapotú bábuk, antropomorf szabásminta héjak népesítik be, miközben helyzetgyakorlatokként a társadalmi elvárások ridegségét ütköztetik az emberben zajló emocionális történésekkel.
A légies rajzokra és piktogramokra egyaránt emlékeztető ábrák intellektuális útvesztőiben a műcímek segítenek eligazodni. Ezeken túl egy teljes kiállítótermet elfoglaló tárgyegyüttes a kétdimenziós kompozíciók installatív kiterjesztéseként a térbeliség kihívásaira válaszol, miközben az említett szigorú esztétikai rendszert is betartja.
Ebben a téri konstrukcióban a ‘képtárgyak’ szikár, redukált formarendszere, a figurák, az alakzatok mértani pontossága, a textíliák mintázatainak monoton ritmusa és mágikus metafizikája is visszaköszön, de a bársonyos mélyfekete anyag használatában egy új, szenzuális minőség is feltűnik.
Az environmentek és grafikák együttesei úgy mutatják be a művész személyét, mint egy kifinomult gyűjtőt, aki relikviákkal, rejtélyes tárgyakkal veszi körül magát, és örömét leli az enigmatikus ábrák, meglepő téri konstrukciók kigondolásában.
Muladi Brigitta