Az Einspach & Czapolai galéria nyári évadzáró kiállítása két olyan alkotót állít egymás mellé, akik eltérő generációkhoz tartoznak, munkásságuk mégis számos ponton rokonítható egymással. A Strutture Parallele nem közös alkotói program eredménye, hanem Haász István (1946) és Jovanovics Tamás (1974) önálló művészi univerzumából bemutatott válogatások találkozása. A bemutatott művek nem reflektálnak közvetlenül egymásra, egymás mellé kerülésük mégis lehetőséget teremt arra, hogy a „geometrikus gondolkodás” különböző aspektusai egy kiállítás keretei között párbeszédbe lépjenek egymással.
A Strutture Parallele cím tehát egyszerre utal a kiállítás alaphelyzetére és a bemutatott művek formai karakterére. Haász István és Jovanovics Tamás eltérő generációkhoz tartoznak, más történeti és kulturális tapasztalatok formálták gondolkodásukat, mégis egy egymással analógiába állítható vizuális nyelv mentén formálódott alkotói gyakorlatuk. Pályáik nem keresztezték egymást, de alkotói útjuk és szemléletük ennek ellenére közös koordinátarendszerben (is) értelmezhető: olyan párhuzamos struktúrákként, amelyek egymás mellett haladva kapcsolódnak a geometrikus absztrakció univerzumához.
A kiállítás egyik fókuszpontja Haász István életműve. A nyolcvanadik születésnapját idén ünneplő művész munkássága több mint fél évszázada a hazai és nemzetközi geometrikus absztrakció egyik meghatározó teljesítménye. Az életmű különböző időszakaiban készült művekből bemutatott válogatás reliefek és fali objektek által nyújt betekintést az elmúlt öt évtized során következetesen épülő és gyarapodó életmű legfontosabb kérdésfelvetéseibe.
Haász művészetének középpontjában a forma, a tér és a fény viszonyrendszere áll. Munkái a geometria elemi struktúráiból indulnak ki, ugyanakkor soha nem pusztán szerkesztési gyakorlatok. A sík és a tér határán egyensúlyozó kompozíciók a néző mozgásával együtt változnak: a felületek, élek és rétegek által létrehozott fényjelenségek folyamatosan új konfigurációk illúzióját keltik. A formák és a színek redukciója Haásznál azonban soha nem a jelentés szűkítését, hanem sokkal inkább a vizuális tapasztalat koncentrált megfogalmazását szolgálja. Az évtizedek során olyannyira jellemző formai fegyelem olyan autonóm képi rendszert eredményezett, amely egyszerre kapcsolódik a konstruktív művészet hagyományhoz és lép túl annak klasszikus keretein.
Mindkét alkotó szemlélete sok szálon rokonítható a geometrikus absztrakció hagyományával, reflexióik mégis eltérő attitűdök mentén fogalmazódnak meg. Haász István a forma és a színek redukcióján keresztül a tér, a fény és az érzékelés alapvető viszonyait kutatja, míg Jovanovics Tamás számára a geometrikus rend az utóbbi években egyre inkább saját határaival szembesülő rendszerként jelenik meg.
Jovanovics festészeti gondolkodásának kiindulópontja hosszú időn keresztül az esszenciális forma keresése, a letisztultság és a metafizikus távlatok iránti érdeklődés volt. Korai munkáiban a geometrikus struktúrák a minimal art hierarchiamentes rendszereinek logikáját követték, ahol az egyes elemek egyenrangú szereplőkként szerveződtek egységgé. Az utóbbi években azonban műveiben fokozatosan megjelent a rendszeren belüli bizonytalanság, a rendet módosító kivétel és a struktúrákba épülő hibriditás. A korábbi kompozíciók stabil egyensúlyát fokozatosan felváltják azok a képi helyzetek, amelyekben a rend már nem adottságként, hanem folyamatosan formálódó állapotként jelenik meg.
Jovanovics művészetében a párhuzamosság nem csupán formai jelenség, hanem a képalkotás egyik alapelve is. Az évtizedek óta készülő vonalalapú kompozíciói olyan rendszerekké szerveződnek, amelyekben az egymás mellett futó elemek egyszerre teremtenek rendet, miközben láthatóvá teszik annak törékenységét is. A kiállításon bemutatkozó legújabb alkotások e folyamat összegzéseként is értelmezhetők.
Ennek eredményeként a Strutture Parallele végső soron nem a hasonlóságokról, hanem a viszonyokról szól. Arról, ahogyan a geometriában a párhuzamos egyenesek ugyanannak a térnek a részei maradnak anélkül, hogy metszenék egymást. Hasonló módon kapcsolódik egymáshoz a két alkotó életműve is. Haász István fény és a tér törvényszerűségeire érzékeny struktúrái, valamint Jovanovics Tamás nyitottabb, a hierarchia és a rendetlenség közötti átmeneteket vizsgáló rendszerei nem egymás folytatásai és nem is egymás ellenpontjai. Az életművek különböző időszakaiból származó munkákat egymás mellett szemlélve azonban kirajzolódik a geometrikus absztrakció tágabb horizontja, amelyben a forma egyszerre lehet fegyelem és szabadság, állandóság és változás, rendszer és kísérlet.
Zsikla Mónika