Iványi László művészetét az 1958-tól 1975-ig tartó időszakban zömében papíralapú képek jellemezték. Kezdetben grafitot és szürke aláfestést, majd egyre több színt használt, felületein megjelentek az emberi alakokat szimbolizáló, a barlangrajzok képi világát idéző figurák.
Fő műve, az 1967-ben festett Nincs hálószoba Miss Doude számára összetett tér- és formavilágával, a francia művészeti hatásokra, Jean Dubuffet és Niki de Saint Phalle színes és vonalas alakzataira kreatívan reflektáló jellegével méltán szerepelhetett az akkori Párizsi Biennálén és mostani kiállításunkon. A közel háromméteres festmény izgalmas, színes kompozíció, melyen különös, lebegő, szürreális formák töltik be a sokszínű falakkal jelzett teret.
E kiemelkedő mű mellett néhány további példát is bemutat a tárlat a művész korai absztrakt kísérletei közül. A sötét tónusú papírmunkák mellett Iványi élénk színvilágú festészettel is kísérletezett. Ezek a képei a 20. század absztrakt művészeti tradícióját gondolták tovább: a szabálytalan formákból kialakított kompozíciókat pasztellszínekkel és kötetlen ecsetkezeléssel oldotta meg.
Iványi László megismertetésével a külhoni hazai művészet egy eddig ismeretlen, kiemelkedően kvalitásos és karakteres alkotóját integráljuk abba a gazdag művészettörténeti összképbe, amit az emigráns magyar művészet jelent.