A kiállítás a művészet cselekménytereit és befogadásának lehetőségeit járja körül. Közel 30 nemzetközi kortárs képzőművész alkotásain – partitúrákon, utasításokon, játékmezőkön – keresztül a kiállított tárgyak használatára szólítja fel a látogatókat és ezáltal átértelmezi a kiállítótér szerepét, melyet hagyományosan a csendes és átszellemült szemlélődés jellemez. A látogatók a művészek partnereivé, játszótársaivá válnak, s társszerzőként, felhasználóként, illetve kísérleti alanyként közvetlenül tehetik próbára testi és szellemi készségüket, kreatív energiáikat.
Az előírás és szabálysértés, ellenőrzés és kisiklás, komolyság és vicc határán mozogva a kiállítás feleleveníti és folytatja a képző-, performanszművészetet, költészetet és zenét ötvöző Fluxus hagyományát, és „élő” példákon keresztül szemlélteti a performativitás fogalmát, amely művészetelméleti írásoknak, illetve művészi és kurátori koncepcióknak köszönhetően az elmúlt évek egyik legérdekesebb kérdésévé vált.