Az utóbbi években leginkább vitatott kérdés ebben a műfajban a fotográfia és a festészet viszonya volt. Eltérő nézőpontok fogalmazódtak meg arról, hogy mi az érték, a technika, a realizmus vagy akár ennek az egyik legrégebbi művészeti kifejezési formának a tradíciója. Talán be is záródtunk ezekbe a vitákba, és ez nem teszi lehetővé, hogy olyan jelenségekről is szó essék, amelyek az ecsettel dolgozók alternatív elképzeléseit határozhatják meg.
Hová/hogyan tovább? Ezt a kérdést tettük fel magunknak a Vágatlan változat című kiállítás alkotóinak keresése közben. Olyan álláspont megfogalmazására tettünk kísérletet, amely a hazai festők munkáinak áttekintésével egy, a kortárs művészet egésze szempontjából kevéssé ismert területet mutat be. A kiállításon látható művészek koncepciója a belső lélekjelenségeket, víziókat vagy az emberi világ áttételes ábrázolását tekintik kiindulópontnak. Munkájukban nagy szerepet kap a technika szabad, nem a valóság reproduktív ábrázolását, hanem sokkal inkább a festőiség kérdését előtérbe helyező alkalmazása. A művek sokszor elszakadva az olaj és vászon hagyományos anyagaitól olyan megoldásokat keresnek, amelyek a világ ábrázolásában nem az objektív leképezést, hanem a szubjektív szemléletet helyezik előtérbe.
A Vágatlan változattal a magyar festészeti színtér tendenciáit elemezve a ma vitáihoz szólunk hozzá azzal, hogy egy olyan válogatást mutatunk be fiatal és középgenerációs alkotók munkáiból, amely a művészi elképzelések egymáshoz kapcsolhatóságával a műfaj még feltáratlan területeit jeleníti meg.
A kiállítás érvényes festészeti állásfoglalásokat, lehetséges pozíciókat igyekszik felmutatni olyan művek bemutatásával, amelyeken a környezetre, illetve a tárgyi világra visszautalás, a realitásra építkezés mellett jelentős szerepet kap a saját vízió, a valóság pszichedelikus átírásának igénye, a térhasználat szubverzív módja.
A bemutatkozó alkotók részint már a hazai művészeti színtér ismert, meghatározó szereplői, részint azonban fiatal, frissen végzett vagy kevésbé szem előtt alkotó művészek. A kiállítás és a hozzá kapcsolódó kísérő kiadvány egy fiatalabb generáció látásmódját, a festészeti tradíciókhoz való kapcsolódásmódját mutatja fel, és dokumentálja egyben. Munkáikat, törekvéseiket lehetetlen lenne egyetlen szóval, terminussal meghatározni; számos referenciapontjuk van, közös bennük a szubjektív valóságfelfogás, az erős vízióteremtés, a hagyomány analitikus vizsgálata.