Albert Ádám, Borsos-Lőrinc Lilla, Bodó Sándor, Csákány István, Dénes Ágnes Dóra, Fischer Judit, Győrffy László, Halász Péter Tamás, Karácsonyi László, Kis Róka Csaba, Kokesch Ádám, Kovács Budha Tamás, Kupcsik Adrián, Navratil Judit, Société Réaliste, Szabó Eszter, Szűcs Levente, Surányi Miklós, Tarr Hajnalka, Tibor Zsolt, Uglár Csaba, Verebics Ágnes, Rajzlap
Lenmechanika
2008. július 10. - augusztus 31.
Megnyitó: 2008. július 9. 18:00
Kurátor: Fenyvesi Áron
Megnyitja: Készman József
A Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület kiállítása arra a kérdésre szeretne választ találni, hogy a magyar művészek legújabb generációi milyen szerepet tulajdonítanak a festészetnek és a táblakép formátumnak. Ha ugyanis a táblakép képes volt túlélni az utóbbi évtizedeket, akkor úgy tűnik, elpusztíthatatlan. Meg kell tehát vizsgálni, hogy az alternatív hordozófelületek által generált kérdésfelvetések, formai problémakörök milyen kihívásokat jelentenek a festészetről való gondolkodás számára. Vajon a festészet problémagócai függetleníthetők-e az olaj, vászon technikájától? És viszont: ezek „önálló”, médiumfüggetlen problémaként megállják-e a helyüket festészetként?

Egyre nyilvánvalóbban kirajzolódnak azok a festészetként felfogható tendenciák, amelyek a (len)vászon elmosódó konstrukciójába más médiumok, más hordozófelületek tanulságait építik be. Ezen alkotások és alkotóik számára ugyanolyan anyanyelv a rajz, az installáció, az akvarell, a konceptualitás, mint akár az olajképek vagy a fotó technikái. A kiállítás azokat a formai és elméleti problémákat szeretné vizsgálati középpontjába helyezni, amik tovább tágíthatják a kortárs festészet kísérletek határait.

A vásznon, mint általában a festészettel rokonított hordozófelületen kívül, a kiállításon bemutatott művészeti kísérletezés terepéül szolgál a fal monumentalitása, különféle installációs környezetek, vagy éppen a papír egzisztenciálisan felfogható fehérje. Az elmosódó műfajiság keretében a kiállítás olyan műveket artikulál, amelyek formái a vázlatosságra, karcosságra, desztilláltságra, vagy éppen a kulisszaszerűségre koncentrálnak.