Szabó Károly installációja az #elsovacsora, amelyben a vacsorához illő módon megtaláljuk a terített asztalt és az ételt. A terített asztal mellől azonban hiányoznak a székek és az asztalon sincsenek kint az evőeszközök. Az étel nem kevésbé meglepő. Betonba öntött, színes héjú kenyérszeletek. A szeleteken egy-egy kifejezés, módosítószavak, tagadószavak, kérdőszavak (például ugye, vajon, kétségkívül, akár, nem).
Mindez a szűkszavúság nagyon félrevezető lehet, olykor békét, máskor ellentéteket, feszültséget szülhet. Az egymásnak odavetett kifejezések sokrétű jelentést hordozhatnak hanglejtéstől, kontextustól függően. Az installáció szándékosan nem idéz fel egyetlen konkrét történetet, inkább történetek sokaságát generáló elemeket rendel egymás mellé. A helyzetet tovább fokozza a mű címe, az #elsovacsora, amely azt sejteti, hogy a résztvevők feltehetően kevéssé vagy nem ismerik egymást, legalábbis személyes tapasztalatok alapján nem.
Dr. Virág Ágnes