Közép-Kelet-Európa államszocialista országainak ellenkulturális jelenségeiből kiindulva a kiállítás arra kérdez rá, hogy azok az ellenzéki művészi megnyilvánulások, melyek gyakran éltek a provokáció és irritáció eszközével, valójában milyen kritikai erővel bírtak annak idején. Hogy az „ellenzékiség” önként választott pozíció volt-e, avagy az elnyomó rendszer szűk tűréshatára minősítette így a másként gondolkozókat? A művészek az autokrata rendszer által uralt társadalmi valóság különböző vetületeit kérdőjelezték meg, vagy inkább a művészi és szellemi szabadság korlátozása foglalkoztatta őket?
A kiállítás arra is választ keres, hogy az államszocializmusban létező ellenzéki stratégiák miként határozzák meg a kritikai művészeti pozíciók mai hiányát vagy meglétét, s miként járulnak hozzá az általánosabb értelemben vett politikai kultúra átalakulásához? Képes-e az egyén az új, vágyott demokráciában élni azzal a helyzettel, hogy az állam – elvben – már nem infantilizálja, nem hallgattatja vagy lehetetleníti el a másként gondolkozót, hanem cselekvőképes társadalmi tényezőként tekint rá? Az átalakult politikai környezet előhív-e a puszta ellenkezésen, tiltakozáson és antagonizmuson túlmutató stratégiákat? A provokáció vajon érvénytelennek vagy fenntarthatónak bizonyul-e egy demokráciában, vagy az elnyomó rendszerek idején beidegződött gondolkodás- és cselekvésmintákat örökíti át?
Anti-demokratikus tendenciák és egyenlőtlenségek kétségtelenül minden politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális rendszerben vannak. A projekt ezért azt is tárgyalja, hogy a kritikai szemléletnek miként kell újra és újra átrendeződnie ahhoz, hogy megragadja ezeket az elemeket. A kiállítás olyan példákat és helyzeteket mutat be, amelyek szerzői nem passzív szemtanúi, elszenvedői vagy elemzői a történéseknek; amikor nem pusztán kritizálnak és felmutatnak egy adott problémát, hanem aktív cselekvőként felismerik és mozgósítják saját illetékességüket.
Olyan munkák és projektek kerülnek fókuszba, amelyekben a művészek aktív társadalmi szereplőnek tekintik magukat, és készek stratégikusan fellépni az „ellenféllel” szemben. A túlnyomórészt közép- és kelet-európai esetek feltérképezését és értelmezését más társadalmi-politikai környezetből származó példák egészítik ki.
A bemutató nem utazó kiállításként, hanem egy „kiállítás-készlet” vagy „mobil archívum” formájában folytatódik. A részben interneten is elérhető archívum olyan további anyagokat tartalmaz, amelyeket a kiállítást előkészítő kutatás gyűjtött egybe. A rendelkezésre álló anyag művészeti iskolák és egyéb nemzetközi intézmények részére felajánlott workshopok keretében aktiválható. Ezek az ismeretfejlesztő foglalkozások a projekt megvalósítása során megszólított művészekkel és szakemberekkel együttműködésben kerülnek megrendezésre.
http://www.agentsandprovocateurs.net/