Lenmechanika

A Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület kiállítása arra a kérdésre szeretne választ találni, hogy a magyar művészek legújabb generációi milyen szerepet tulajdonítanak a festészetnek és a táblakép formátumnak. Ha ugyanis a táblakép képes volt túlélni az utóbbi évtizedeket, akkor úgy tűnik, elpusztíthatatlan. Meg kell tehát vizsgálni, hogy az alternatív hordozófelületek által generált kérdésfelvetések, formai problémakörök milyen kihívásokat jelentenek a festészetről való gondolkodás számára. Vajon a festészet problémagócai függetleníthetők-e az olaj, vászon technikájától? És viszont: ezek „önálló”, médiumfüggetlen problémaként megállják-e a helyüket festészetként?

Egyre nyilvánvalóbban kirajzolódnak azok a festészetként felfogható tendenciák, amelyek a (len)vászon elmosódó konstrukciójába más médiumok, más hordozófelületek tanulságait építik be. Ezen alkotások és alkotóik számára ugyanolyan anyanyelv a rajz, az installáció, az akvarell, a konceptualitás, mint akár az olajképek vagy a fotó technikái. A kiállítás azokat a formai és elméleti problémákat szeretné vizsgálati középpontjába helyezni, amik tovább tágíthatják a kortárs festészet kísérletek határait.

A vásznon, mint általában a festészettel rokonított hordozófelületen kívül, a kiállításon bemutatott művészeti kísérletezés terepéül szolgál a fal monumentalitása, különféle installációs környezetek, vagy éppen a papír egzisztenciálisan felfogható fehérje. Az elmosódó műfajiság keretében a kiállítás olyan műveket artikulál, amelyek formái a vázlatosságra, karcosságra, desztilláltságra, vagy éppen a kulisszaszerűségre koncentrálnak.