Néma angyal

A képektől vagy semmit sem várunk, vagy túl sokat.

Fokozottan igaz ez az iskolára. Időnként azt hisszük, teljesen mindegy, milyen képek veszik körül a gyerekeket a tanórákon, a folyosókon, a diákotthoni szobákban, máskor meg ugyanezeket a képeket valami számunkra fontos üzenet hordozóinak tekintjük, s azt szeretnénk, ha rossz minőségű reprodukcióikról is hitelesen mondanák el, amivel „megbízzuk” őket.

Pannonhalmán sok kép van. A monostor folyosójának falain, a kiállítótérben szép régi képek vesznek körül bennünket. De az 1940-es években épült iskola modern architektúrája mintha valami másra vágyott volna, többnyire nem szerette a régi képeket. Talán innen is a keresés, hogy megtanuljunk képet tenni a falra, hogy felfedezzük a teret, a fényt, a lélek figyelmét – a kép életét közöttünk. Aztán meg itt van karnyújtásnyira az a kis rezervátum, ahol mindezt még alaposabban megfigyelhettük: a tetőtéri kiállítótér. És maga a folyamat, ahogy eldől, hogy kit, melyik művészt hívjuk meg, onnantól kezdve pedig már mindig együtt a gyerekekkel: a képek szállítása, a rendezés, a megnyitó…

Közben pedig kiderül számunkra az is, nem mindegy, milyen képek lógnak galériánkban a falon. Mert úgy vannak ott, mint az angyalok. Szótlanul, némán, de mégis sugárzón – beszédesen. Nem nekik kell megtanulniuk a mi nyelvünket, hanem nekünk az övéket. És a kamaszok el-eljárnak ebbe az örökké nyitva tartó nyelviskolába, hogy tanulják a nyelvet: a néma angyalok nyelvét, amin nem lehet ugyan a boltban vásárolni, sem matematikából felelni, de még csak a szülőknek sem hazatelefonálni, de egy dologra mégis jó: hogy velük beszéljenek.

Némelyik angyal aztán idekéredzkedett. Állandó helye lett az iskola épületében. Már nem kattan a galéria mozgásérzékelője, ha valaki közeledik. Csendben vár. Némán. Együtt él a tízpercekben hömpölygő gyereksereggel és a magányosan bóklászó kisdiákkal. Vár – szinte észrevétlen! ül, türelmesen.

És – sejtésem szerint – ugyanilyen észrevétlenül lett iskolánké a legnagyobb, magyar, egyházi kézben lévő kortárs művészeti gyűjtemény. Ezeket a néma angyalokat állítjuk egy időre vissza a szép fénybe. Másoknak és önmagunknak.

Horváth Dori Tamás
a Pannonhalmi Bencés Gimnázium és Kollégium igazgatója