Aszterión

2023. február 24. – április 23.
MegnyitóOpening: 2023. február 23. 18:00
MegnyitjaRemarks by: Yinna
KurátorCurator: Kollár Dalma Eszter

A kiállítás címét adó Aszterión egy, a görög mitológiából kölcsönzött férfinév. Aszterión a krétai Minósz király feleségének, Pasziphaénak egy hófehér bikától fogant, törvénytelen gyermeke volt. A keveréklény, bár születésekor emberi nevet kapott, sosem élhetett szabadon, emberként. A meg nem értettség, a másság, a maszkulinitás és az állatias ösztönök megtestesítőjét mi is leginkább úgy ismerjük: a Minótaurosz.

Dallos Ádám (1986) festészete gyakran idéz fel mitológiai lényeket. A művein szereplő meztelen férfiak mesebeli, szimbolikus állatokkal kiegészülve beszélnek vágyról, maszkulinitásról, domináns-szubmisszív viszonyokról. Harsány színű, vörösbe hajló kompozíciói ünneplik a testiséget és szemérmesség nélkül helyezik a közönséget a férfit néző férfi szemszögébe. Legújabb festményein az emberalak nem csupán interakcióba lép az állatokkal, de össze is olvad velük, hogy hibrid lényként, egységként éljen tovább.

Hopp-Halász Károly (1946-2016) bár elsősorban geometrikus festményeiről ismert, munkásságában jelentős szerep jutott a fotográfiának, performanszoknak és fotóakcióknak is. Az elvágyódás, a nemzetközi művészeti szcénához való viszony és az elszigeteltség témái egész magánmitologikus életművét végigkísérték, ahogy az identitáskeresés és az öncenzúra is. Először bemutatásra kerülő fotóakciója és élete utolsó éveiben készült, sosem publikált fotómunkái visszanyúlnak korábbi műveihez (Nyitott geometria-képek, Modulált televízó-sorozat, taposott festmények), és talán az eddig látott alkotásoknál is merészebben, nyíltabban ábrázolják a férfi testet mint a vágy tárgyát, a nézett és a néző alá- és fölérendeltségét.

A két művész 2016-ban közös kiállítást tervezett a Budapest Galéria földszinti termeibe, amely végül nem valósult meg. Jelen kiállítás amellett, hogy a hét évvel ezelőtti terv helyszínén jön létre, bemutatja a két művész munkásságában fellelhető közös motívumokat (pl. Rudas Fürdő) és nyíltan beszél a különböző hazai politikai rendszerekben eltérő mértékben, de a mai napig elnyomott, sőt démonizált homoszexualitásról. Kiengedi a “szörnyet” a labirintusból, és visszaadja a nevét.