Az emberi érzékelés során a külvilágból származó információk, ingerek az érzékszerveinken keresztül először elérhetővé, majd kognitívan feldolgozhatóvá, végül befogadhatóvá válnak. Szemünk, ahogy a Földön honos élőlények nagy részének is, a teljes elektromágneses spektrumból nagyjából 380 és 780 nanométer közötti hullámhossz-tartományt képes érzékelni, mely az ultraibolyától az infravörösig terjed.
Vető Orsolya Lia, Viltin Galériában megrendezett önálló kiállítása, a Gentle Radiation – Gyengéd sugárzás is ezen tartományon belül mozog, s a színek, formák és rétegek mentén kalauzol bennünket a percepció és absztrakció fogalmának vizuális állomásain.
A Liquid Slices of Time (Folyékony időszeletek) című sorozattal az alkotó 2021 óta foglalkozik, s az idő relativitásának tapasztalata jelentette számára a kiindulópontot. Vető absztrakt képeit kitöltő vibráló entitások megállíthatatlanul mozogva, egymásba olvadva töltik ki a vásznak felületét, legtöbbször a kép fizikai határán túlmutatva, miközben térbeli vándorlásuk, játékuk lenyomataként hibrid nyomokat hagynak maguk után. Az archaikus időszakot megidéző, sokszor színátmenetes részletek váltakoznak mesterségesebb hangulatú, neonos színvilágú formákkal. Szürreális világ ez, ahol a tér és az idő keveredik a térrétegek és anyagminőségek szabálytalan, érzéki labirintusában.
Vető Orsolya Lia képei organikusan formálódnak, keverve a színeket, layereket, mégis mellérendeltség jellemzi a nyugvópontokat nélkülöző, pop-artos játékossággal felvértezett horror vacui kompozícióit. Az ecsetekkel és spaklikkal felvitt, egymásra helyezett olajfesték-rétegek lágyan elmosódó vagy éppen élesen kirajzolódó mikrobiológiai narratívát idéznek meg, kilépve az emberi perspektíva és civilizáció keretei közül.
A hol lazúrosabb, hol pasztózusabb gesztusok keveredése elbizonytalanít, feszültséget kelt, miközben egy asszociatív rendbe állítja a kompozíció elemeit. Véletlenszerű gesztusok, formák nyernek identitást képein: a művész egyedi szín- és formavilága saját rendszert teremt, önálló élettel tölti meg gesztusait, organikus formái állandóan változnak, egymástól távoli idősíkokat hozva átfedésbe.
Vető stilizált természeti formákból kiindulva, bátran egyensúlyozik az absztrakt és figurális festészet határmezsgyéjén, sajátos materialitást hozva létre képein, mely a léptékváltások által válik egyre absztraktabbá. Fiktív, s egyszerre érzéki világ az övé, ahol az alkotó a festészet hagyományos eszköztárának digitális kiterjesztésével kísérletezik, miközben gesztusalapú festészetében hangsúlyosan jelen van a posztdigitális korunkra adott reflexió.