Mindenség a Semmiségbe

A Korszakváltó Művészek Egyesülete 10. Jubileumi kiállítása

2022. december 5. – december 5.
MegnyitjaRemarks by: Nagy Zopán
KurátorCurator: Városi Gabriella

Kiállító művészek: Benkő Ramóna, ef Zámbó István, Fekete Szilvia, Gévai Csilla, Hermann Zsófia, Kora Georgina, Németh Izabella, Palyov Péter, Pusztafi Panna Pálma, Sipos Aliz Menta, Városi Gabriella, Verebics Katalin, Végh Lajos

– – –

Kép-lírikus vallomások, áthallásos behatások… (Mikro)kozmikus és egzisztenciális ihletek. Szubjektív be- és kivonat: egy kiállítás margójára és homlokára.

A barlangrajzok új-archaikus és utópisztikus álmai bekúsztak a felturbózott képregények elme-szekrényeinek megrongált oltár-részleteibe, a meghasonlott izmusok pedig öntagadó (kvázi-dadaizmuson is túli és inneni) dadogásokba kezdtek… Be-da-da-da-rálták önnön lehetőségeiket, majd émelygő utazásokba merültek…

Át-hasadás. Expresszív vers(nya)lábakkal kiforduló óvatlan szándékok meghatározhatatlan hatás-rezgései. Gong! Vér-erezet intarzia-rejtőzések impulzív (önreflexív) self-ingerenciákkal öl-vetve. Belső láng, külső pecsét, ködökbe veszett köldökök – és tükörzúzalékkal vágott, sebzett esztétika a (bizonyos) boncasztalon…

Félelmek mögötti fényküszöbök, némi fanyar melankólia, susmorgó sejtések, sötétlő sejtek… A fájdalom-generálók és az öröm-keresők algoritmikus (ego-hisztérikus) előremutatói: láthatatlan csapdákba zuhantak (ó, jaj: a sötétség csak keveseknek mutatja meg a misztikum csodáit)…

Triptichon-talan, dobozokból ki(vet)ülő szimultán másvilág, ahonnan Rauschenberg és Basquiat szelleme is átkiált!

Le a kül-kül becsekkel, le a bel-bel csínyekkel! Le a lizergsav-vetítette operett-rendszerekkel! Fel, feel az alhő fellegeivel, a légiesen parázsló együttlétekkel…

Le a ponyvával (alatta holt költők kristály-szemüregei ragyognak)! Szellemjárta hajnalon, tükörbe lépő hajadon (láthatja): szén és arany fortyogása, vér-foltok és sötét formák abszurd násza…

Le a génmanipulációval! Le a megrendelt kéj-ovációval! Le a felszín-aktualitás definícióival! Akt-bőrök többrétű lenyúzása! Le a formális defektekkel, az önsajnáló (hipochondriás, pánikrohamos) aktusokkal! Éljen a Pánpszichizmus! Éljen a meta!

– – –

Jönnek! Jönnek és jönnek (miközben már köztünk vannak): a hallókészülék-stadionokon túli háló-idegeket is átszakító, spirálisan pisilő zsonglőrök animális extázisait szaglászó neo-egyiptomi megfejtő-kísérletek kísértet-kottái (is)… Jönnek a túlvilági kertekbe települt papírmerítőket ajándékozó létrák feszült kirohanásai, jönnek a fellázadt növény-emberek netovábbjai (a vegán fülpiszkálók eredetét is kutató bioritmus-imitációk)…

Partner és káosz! Kráter és kisbusz! Noszter és páter! Jönnek az együttműködési nézőképek és Félőlények, jönnek a baráti benézések és kinézisek. Jönnek tapasztalás-tézisek: tapasz és grimasz! Lázas festékszóró ámokfutó tánca az urbánus tájban, platánok és vadgesztenyék zokogása, föld alá gördült örömök, könnyező ecset-tanulmányok… Jönnek túlcsorduló hallgatások és hangzatos színtézisek (is)…

Jönnek grafit-ködbe és tollbetét-erdőbe de- és exportált vonalak vágyálmai, visszaható görbületei, geometrikus ló-sziluett alkonyatai, jönnek kagyló-tágulás szakadékból és képlékeny barlangszájból virágzó, akril-, szappan- és tinta-foltokban hempergő, mítoszokról éneklő nőszirmok segélykiáltó lüktetései… Jönnek a Remény robbanó színei és az Árnyképek áramkörei, elektromos kisülései…

Jönnek különféle nyershús-rostok, szövedékek, jönnek kifakadó kisplasztikák, jönnek örömök és varrat-hibák… Ó, átjárások! Átalakulások! Healing. Jönnek speciális gyógyítások, felfeslő hámok, jönnek vörös zsinegek, mint ideghálók, csontfehér porctáblákon burjánzó (t)enyészetek és kráter-fekete fortyogás-felületek… Jönnek lenyelhetetlen lelki kenetek. Jönnek a megrágott könyvek…

Jönnek a Tükröződések finoman kidolgozott, vertikálisan építkező, ön-direkten boncolgató érzelem-vegyületei, fiktív piramis-részletbe ágyazott szimbólumok ölelkezései, jönnek a szem-érmesen elfedett felejtések, az intim (in-time) idő-résekbe rejtett alteregók újra-ébredései, asztrológiai átszellemülései, avagy: egy zodiákus-hölgy amorf, kitekeredett kevert-lényei…

Jönnek a pszicho-portrék falakba, padlóba-plafonba merülő lehetőségei… Jönnek a bronzba merevedett, Möbius-tekervénybe egyesített, némított önfuvola-alakok Végtelen magán-szólamai…

Jönnek a szürreál gyermek-démonok, az abszurd és atavisztikus Apamászókák visszatérő kísértései, a fénygömböket (óriási dobókockákhoz) dobáló, a sugár-kezelt égitestet is bekebelező nap-gyúrók perszonifikális vetületei…

Jönnek (késnek, majd minden címen is túlmennek), jönnek a Galaktikus és intertextuális iker-taxik száguldásai, a játszó(űr)terek traumái, perfor(m)atív text(t)úrái, jönnek a kozmikus manufaktúrák demonstratív duplexumai…

– – –

A hangokat is kitapintó belső látás új anyagokat, formákat és formulákat is felfedez(het). Színek mögöttes illatára, hangok szintézisére, zamatára, különféle ingerenciákra, felületek rezgésmintájára is rátalál(hat)…

Éljen az öröm-álom! Az Álom álmában álmodott álom álmának álma a nagy Álomban!

Az erőltetett valótlan és való: egyaránt alávaló! De a képzelet mindenható!

Nagy Zopán